Kínai gyógyító konyha III.rész

A kí­nai fel­fo­gás sze­rint föld és ég kö­zött min­den a jin és a jang elve és az öt elem, a fa, a tűz, a föld, a fém és a víz sze­rint ren­de­ző­dik el. A jin és a jang ere­de­ti­leg egy hegy na­pos és ár­nyé­kos ol­da­lát je­len­tet­ték, de ké­sőbb éle­tünk el­lent­mon­dá­sos jel­le­gé­nek jel­ké­pé­vé vál­tak, ame­lyek egy­más nél­kül nem lé­tez­nek: ilyen a hi­deg és a me­leg, a nap­pal és az éj­sza­ka, a passzi­vi­tás és ak­ti­vi­tás stb. Az öt elem is ere­de­ti­leg az öt boly­gó­nak (Ju­pi­ter - fa, Mars - tűz, Sza­tur­nusz - föld, Vé­nusz - fém, Mer­kúr - víz) fe­lelt meg. Az asz­tro­nó­miai és asz­tro­ló­giai meg­fi­gye­lé­sek alap­ján azon­ban az év­szá­za­dok so­rán nem­csak az év­sza­kok, a for­mák és a szí­nek, ha­nem min­den ál­lat és nö­vény is be­so­ro­ló­dott eb­be a rend­szer­be, sőt, az em­be­ri szer­ve­zet­re is vo­nat­koz­nak ezek a sza­bá­lyok. Így pél­dá­ul bel­ső szer­ve­ink, szö­ve­te­ink, ér­zék­szer­ve­ink és ér­zé­ke­lé­se­ink is oda­so­rol­ha­tók a jin és a jang, il­let­ve az öt elem va­la­me­lyi­ké­hez.

A jin és a jang, va­la­mint az öt elem min­dig köl­csö­nös kap­cso­lat­ban áll­nak egy­más­sal. Ha az egyik elem egyen­sú­lya meg­bom­lik, ak­kor egész szer­ve­ze­tünk ener­gia­áram­lá­sa za­vart szen­ved. Min­den egyes be­teg­ség vagy rosszul­lét te­hát ezek­nek az erők­nek a meg­bom­lott egyen­súly­ára ve­zet­he­tő vissza. A har­mó­nia hely­re­ál­lí­tá­sá­ra a kí­nai or­vos­lás­ban a test­gya­kor­la­tok, az aku­punk­tú­ra, gyógy­nö­vé­nyes ke­ze­lé­sek és táp­lál­ko­zá­si ta­ná­csok szol­gál­nak. Mi­köz­ben a csi-kung, a taj-csi vagy az aku­punk­tú­ra nyu­ga­ton is mind elis­mer­tebb ré­szé­vé vá­lik a gyó­gyí­tás­nak és az egész­ség­me­gőr­zés­nek, az öt elem sze­rin­ti táp­lál­ko­zás­ról még min­dig saj­ná­la­to­san ke­ve­sen hal­lot­tak. Pe­dig en­nek a ta­ní­tás­nak a se­gít­sé­gé­vel nem­csak szá­mos be­teg­sé­get és kor­ral já­ró bán­tal­mat előz­he­tünk meg, ha­nem ak­tí­van hoz­zá­já­rul­ha­tunk egész­sé­günk meg­őr­zé­sé­hez. Az alap­el­vek a lai­ku­sok számá­ra is jól ért­he­tők és kö­vet­he­tők.

Ho­gyan hat egy­más­ra az öt elem?

A kí­nai fi­lo­zó­fia sze­rint a fa és tár­sai úgy­ne­ve­zett táp­lá­lá­si ci­klus ke­re­té­ben kap­cso­lód­nak egy­más­hoz. Esze­rint a fa a tü­zet táp­lál­ja, ha­mu­ja a föld­nek ad erőt, a föld­ből nye­rik a fé­met, amely ele­ven­né te­szi a vi­zet, vé­gül a fá­nak víz­re van szük­sé­ge a nö­ve­ke­dés­hez, és ez­zel har­mo­ni­ku­san be is zá­rult a kör. En­nek a kép­nek az alap­ján könnyen el­dön­he­tő, ho­gyan hat a szer­ve­zet­re, ha va­la­me­lyik elem­ből túl sok vagy túl ke­vés van. Ha pél­dá­ul a fa és a föld kö­zött hi­ány­zik a tűz, a ha­tás az­zal ha­son­lít­ha­tó össze, ami­kor egy fa las­san, de biz­to­san ki­szív­ja a föld­ből a tá­pa­nya­­go­kat. A gyen­ge víz elem oda ve­zet­het, hogy a fa nem kap elég táp­lá­lé­kot, és elvág­ja a fém.

Mi is pro­fi­tál­ha­tunk a ré­gi kí­nai­ak böl­cses­sé­gé­ből, le­gyen szó or­vos­tu­do­mány­ról, fi­lo­zó­fi­á­ról, asz­tro­ló­gi­áról vagy táp­lál­ko­zás­ról

Tes­ti szin­ten ez a meg­bom­lott egyen­súly szám­ta­lan mó­don nyil­vá­nul­hat meg. Mi­vel va­la­mennyi elem kép­vi­se­li a test bi­zo­nyos te­rü­le­te­it és szer­ve­it, az erős­sé­gek és gyen­ge­sé­gek gyor­san le­csa­pód­nak kü­lön­fé­le kór­ké­pek for­má­já­ban. A fém gyen­ge­sé­ge pél­dá­ul lé­gú­ti meg­be­teg­edé­sek­re va­ló haj­lam­ban nyil­vá­nul­hat meg, míg a tűz túl­zott je­len­lé­te ma­gas vér­nyo­más­ra tesz haj­la­mos­sá. A föld elem za­va­rai a gyo­mor­ban mu­tat­koz­nak meg, a labi­lis víz elem hó­lyag­hu­rut­ban, míg a túl sok fa túl­ter­me­lés­re ser­ken­ti az epe­hó­lya­got.

Az öt elem sze­rin­ti táp­lál­ko­zás leg­fon­to­sabb sza­bá­lyai

Az ősi Kí­ná­ban min­dig ar­ra tö­re­ked­tek, hogy a be­teg­sé­ge­ket he­lyes táp­lál­ko­zás­sal előz­zék meg. En­nek meg­fe­le­lő­en va­la­mennyi élel­mi­szert be­so­rol­ták az ele­mek­nek meg­fe­le­lő cso­por­tok­ba ízük, szí­nük és for­má­juk sze­rint, va­la­mint hoz­zá­juk ren­del­ték ter­mi­kus tu­laj­don­sá­gaik alap­ján a hi­deg, fris­sí­tő, sem­le­ges, me­leg és hi­deg ka­te­gó­riá­kat. En­nek el­le­né­re nem min­dig egy­sze­rű egy-egy ét­elt egyér­tel­mű­en hoz­zá­ren­del­ni egy adott elem­hez, fő­ként ha zöld­ség­ről vagy gyü­mölcsről van szó. Az al­ma pél­dá­ul édes íze és sár­gás szí­ne miatt el­ső­sor­ban a föld­höz tar­to­zik, ugya­nak­kor a zöl­des és sa­va­nyú al­mát in­kább a fá­hoz so­rol­nánk. A leg­több zöld­ség és gyü­mölcs több­fé­le elem ré­sze­it tar­tal­maz­za, ép­pen ezért kü­lö­nö­sen jó és har­mo­ni­zá­ló ha­tást gya­ko­rol­nak a szer­ve­ze­tün­kre.

Szer­ve­ze­tünk tí­pu­sá­tól füg­get­le­nül lé­te­zik né­hány arany­sza­bá­lya az öt elem sze­rin­ti táp­lál­ko­zás­nak, ame­lyek min­dig ér­vé­nye­sek.