A Rózsa

A RÓZSA

Párizsi tartózkodása során a költő: Rainer Maria Rilke mindennapelment egy koldusasszony mellett. A nő némán és látszólag egykedvűenüldögélt egy kerítés szélén. Ha kapott némi aprópénzt, gyorsan a kabátjazsebébe süllyesztette.Az adományokat soha sem köszönte meg. Rá sem nézett az adakozóra.A koldulás eleven példaképeként kuporgott a kerítés tövében, megadvamagát a sorsának.Egy napon aztán Rilke is megállt egy barátjával az asszony mellett, s akinyújtott tenyerébe egy rózsaszálat tett.Ekkor olyasmi történt, ami még sohasem: a kéregető felnézett,megragadta a költő kezét, és megcsókolta.Azután elment a rózsájával együtt.Másnap nem találták őt a megszokott helyen. Másnap és harmadnap,sőt az egész héten elmaradt.A költőt csodálkozva kérdezte barátja, az adomány aggasztó hatásáról.Rilke így felet:"Az embernek a szívét kell adnia, nem a kezét."A barátját azonban nem csak ez a kérdés feszélyezte:"Miből fog élni ez a koldus, ha senki sem ad neki pénzt," Rilke azt válaszolta: "A Rózsából"Miből él az ember? - Bizony nem csak pénzből. Szükségünk van mások megértésére is, szükségünk van időre, és mások rokonszenvének a jelére,egy barátságos gesztusra, egy kézszorításra, - egy szál rózsára.

( Ismeretlen Szerző )