A genetikusok megkérdőjelezték, az élet megválaszolta
Az 50-es évek elején James D. Watson és Francis Crick a Nature c. folyóiratban publikálták a DNS kettős spirál szerkezetére és annak az öröklődésben betöltött szerepére vonatkozó korszakalkotó felfedezésüket, melyet 10 évvel később Nobel-díjjal jutalmaztak. Megmagyarázták, hogyan képes a kettős spirál megkettőződni és így a genetikai információt átörökíteni.
Az idő azonban nem állt meg. Az elmúlt évtizedben egy új tudományág született, az un. transzgenerációs epigenetika, mely azt vizsgálja, hogy a szülőkre gyakorolt környezeti hatások hogyan öröklődnek az utódokban, melyek molekuláris elváltozásokat okoznak az utódok génkifejeződésére nézve.
Az 1800-as évek közepén az amerikai polgárháborút megjárt hadifoglyok unokáit vizsgálva kiderült, hogy azok szignifikánsan hamarabb haltak meg.
Később, a II. Világháború koncentrációs táborainak borzalmait átélt holokauszt túlélők utódait vizsgálva kiderült, hogy hajlamosabbak a poszttraumás stresszre és depresszióra, mint azok, akik a zsidóüldözésen nem estek át.
2013-ban a Nature magazinban megjelent cikk arról a kísérletsorozatról írt, mely bebizonyította, hogy bizonyos körülmények között olyan összetett viselkedés is átöröklődhet, mint pl. a félelem.
Svéd kutatók a közelmúltban kimutatták, hogy az ínséges időszakban a nagyszülők hiányos táplálkozási szokásainak hatásai az utódokban öröklődtek.
Ahogyan Falus András a nemzetközi hírű immonológus fogalmazott: "A holokauszt életre szóló komplex trauma, hogy a lelkünkben hogyan jelenik meg, nem lehet leegyszerűsíteni csak az epigenetikára, ez butaság" . Úgy gondolja, kell, hogy legyenek epigenetikai hatások, de ennek a részleteit még csak alig kezdjük szagolgatni. Falus professzor is elismeri, hogy "a tradicionális genetikai szemlélet számára eretnek állítás kezd bebizonyosodni: egyes epigenetikai változások több generáción keresztül hatnak.
A transzgenerációs családi láncon visszatekintve azt gondolhatnánk, hogy a traumákon átesett ősök unokáinak, dédunokáinak, vagy ükunokáinak életére egyre halványabban hatnak ezek a meghatározó törések. Azonban a tapasztalatok azt mutatják hogy ezek a családi rendszeren esett torzulások hatásai az újabb generációk megjelenésével egyre erősebben jelennek meg az utódok életében. A nagy, generációkon átívelő családi rendszer azért kiált, hogy az egyensúly helyre állhasson és az utódok a saját és nem az ősök életét élhessék.
A családállítás egy olyan csoda, mely a hétköznapokban, az éltünk több területén képes fantasztikus változásokat elindítani. A működési mechanizmusára valószínűleg a metafizika összefüggései adhatnak magyarázatot, melynek kutatásában, feltárásában a brit Ruppert Sheldrake-nek jelentős szerepe volt és valószínűleg lesz is a jövőben.
Az epigenetika hatásait még épp hogy csak elkezdtük felfedezni és valószínűleg a következő évek újabb, forradalmi felfedezésekhez vezethetnek még ezen a ma még kevésbé ismert területen. A DNS-ről, a gének működéséről eddig tanultak valószínűleg csak az emberi csoda egy vetületét tárták fel előttünk. A transzgenerációs epigenetika rejtelmei, a gének további, eddig még nem hallott funkciói még tartogathatnak meglepetéseket a számunkra.